Véletlenek összjátéka
|
A véletlen és valóság kölcsönhatásai
nagy valószínűséggel döntést igénylő helyzet elé állítják az embert. |
Mikor az ember átlép a nyolcadik évtizedéből a kilencedikébe, gyakran elgondolkozik azon, hogy: |
Természetesen még lehetne sorolni a kérdéseket, vagy a fenti kérdéseket tovább részletezni; nevezetesen, hogy kutatóárkot ássunk-e vagy mélyebbre ássunk-e saját múltunkban |
|
De akkor még mindig ott bujkál a véletlen ördöge:
abszolut-véletlen helyzetben találod magad. valóság-véletlen helyzetben találod magad. látszat-véletlen helyzetben találod magad |
|
Egy véletlen önmagában még nem hordozza annak valószínűségét, hogy még egyszer megtörténik; bár figyelmet érdemel annak valószínűsége, hogy akárhányszor megtörténhet. A véletlen másodszori előfordulása azonban már valószínűsítheti, hogy nem is annyira véletlenről lehet szó; ugyanis implikál egy logikailag értelmezhető képletet:
Nevezetesen, ha A-véletlent követi B-véletlen és azt követi C-véletlen, akkor D-véletlen előfordulása már nem is annyira véletlen, hanem inkább olyan logikai struktúra, amelyből bizonyos következtetések vonhatók le.
|
|
Legtöbb ember éveken keresztül bukdácsol a véletlen négy-tényezős képletén, de nem jut el D-re, a következtetésre. Sőt akárhányszor végigbotorkál bizonyos véletlen-soron, és ennek ellenére nem ismeri fel, hogy bizonyos véletlen előfordulások kölcsönhatásban állnak egymással. Sokan felismerik, hogy bizonyos véletlen előfordulások kölcsönhatásban állnak egymással és el is jutnak D-re, a következtetésre, és abban a helyzetben találják magukat, hogy olyandöntést kell hozniuk, amelynek kellemetlen következményei lehetnek. De halogatják a döntést abban a tévhitben, hogy ilyen csak mással történhet meg.
És végül arra is rájönnek, hogy ha nem döntenek, valaki más fog dönteni helyettük! |
|
A döntéshozatal mechanizmusa, lényegét tekintve, nagyon egyszerű, mert az igen-nem elv alapján működik, azaz, valami vagy igaz, vagy nem. Ennek primitív vagy igaz, vagy nem készüléknek a működtetésével hozzuk meg a legbonyolultabb helyzetben is a döntéseinket. A döntéshozatal mechanizmusának lényege, hogy bármilyen komplex esetben a választás két alternatívára szűkül be:
IGEN ----------------------------------------------------------------------------------NEM
|
|
Szemléletmód és megközelítés kérdése:
1. "to be or not to be” (Shakespeare) − klasszikus szemléletmód 2. „do be do be do” (Frank Sinatra) − amerikai szemléletmód 3. „mindeki másképp csinálja” − általános magyar szemléletmód 4. „do it yourself”− egyedi angolnyevi szemléletmód 5. „csináld magad” − egyedi magyar szemléletmód |
A döntés eredményét nagymértékben meghatározza a döntést hozó személy szocializáltsága, műveltségi és tapasztalati háttere; neme és életkora, valamint a döntéssel kapcsolatos érzelmi-, anyagi- és érdekviszonyai.
Ezeknek a szempontoknak komplex összefonódása eredményeként születik meg a döntés.
Emeljünk ki néhány meghatározó kulcsfogalmat.
Mindegyik kulcsszóhoz hosszú magyarázatjegyzéket lehetne még hozzárendelni:
Pl.:
● szocializáltság >> különböző körülmények között tud − nem tud helyesen viselkedni,….<< társadalmi háttér, szokások, hagyományok…
A lángostól a pisztrángig:
Eset (1965)
A Rotary Club meghív vacsorára. Leülsz az asztalhoz, és azt látod, hogy tányérod jobb és bal oldalán négy-öt evőeszköz van, amelyek felét még soha nem láttad. Ebből adódóan fogalmad sincs, hogy kell használni őket. − Tehát, nem tudsz helyesen viselkedni.
Most jön a pláne: egy zajtalan pincér eléd varázsol egy pisztrángot, amely az orrát és farkát magasban tartva, elegáns testtartással kergeti a vért az agyadba.
Rádöbbensz, hogy, bizonyos értelemben, azon az alapon ítélnek meg, ahogy elegáns testtartású pisztránggal bánsz. Csak azt kell eldöntened, hogy melyik evőeszközzel mit és hogyan csinálj, miközben azt látod, hogy a körülötted ülők könnyeden csevegnek és magabiztosan kezdik használni az evőeszközöket az elegáns testtartású pisztrángon.
Hát persze; hisz így születtek, hozzászokhattak. A terhes anyjuk is ilyen könnyedén csevegett és magabiztosan kezelte ugyanezeket az evőeszközöket az elegáns testtartású pisztrángon.
Te pedig ott ülsz merev nyakkal, és paraszti leleménnyel megpróbálod kifürkészni, hogy a szemben ülők melyik evőeszközzel mit csinálnak. Azt veszed észre, hogy a veled szemben ülő elegáns hölgy, akit Mrs. Highlanderness-ként mutattak be, egyenesen rád mosolyog, és rád is kacsint, majd két evőeszközt tapintatosan felmutat, mintegy jelezve, hogy mi a módi. Ő már tudja , mi a valódi helyzet.
Közben az is eszedbe jut, hogy soha nem okozott gondot, hogy megtaláld a lángos-sütőde bodegáját, mert az ablaka fölött egy tábla hirdeti: MAGYAR LÁNGOS DRESSING-gel. De az sem okoz gondot, hogyan bánj a lángossal, amely nem elegáns, nem kerek vagy szögletes; olyan, mint egy bármelyik lángos.
Pedig ott is kínálják magukat a választási lehetőségek. Ki vnnak rakva a sószóró, a fokhagymáslét tartalmazó csupor; mindegyikben hosszú nyelű kiskanál vagy ecset. Esetleg kérhetsz rá reszelt sajtot. Papírszalvétával fogod az egyik kezedben a forró olajtól csöpögő lángost, mert a másik kezedre szükség van, mikor eldöntöd, mivel ízesíted a lángosodat. Nem zavar, hogy a könyöködön is csöpög le a meleg olaj. Nem zavar, hogy a papírszalvéta már teljesen átitatódott olajjal. Mert el kell döntened, hogy milyen DRESSING-et teszel a lángosodra. Sok időd nincs, mert ott áll a következő lángos-társ ugyanazokkal a választási lehetőségekkel.
Ezt követően menet közben vagy állva, minden eszköz nélkül, csak úgy kézből, nekilátsz a lángosnak. Az, hogy harapod vagy téped a lángost kézzel vagy foggal, egyéni szokás kérdése.
A lényeg: mivel van lángos, nem üres a gyomrod.
Plymouthban a kikötő felé sétáltam, hogy megnézzek néhány történelmi helyszínt. Így akadtam a Mayflower Steps-re, ahonnan az első telepesek elindultak Amerikába 1620-ban.
Az egyik kikötőre nyíló mellékutcában elmentem egy kis bolt előtt, ahol néhányan sorban álltak, majd a nyitott papírcsomaggal a kezükben távoztak, és nyomban enni kezdtek a papírcsomagból. A kis bolt nyitott ablaka fölött FISH&CHIPS feliratú tábla lógott.
Akadt, aki leült egy kőpárkányra, és folytatta a csemegézést a Daily Mirrorból.
Én is odaálltam a sorba, és nekem is a kezembe nyomtak egy Daily Mirror-ba csomagolt fish&chips adagot; egy jókora szelet sült halat sült krumplival. Én is leültem a kőpárkányra.
− Ön, uram, turista − szólalt meg mellettem egy kötött sapkás középkorú férfi − ugye? − miközben bedobott egy krumpli hasábot a szájába.
− Igen is meg nem is. Magyarországból jöttem.
− ’Gondútam’, hogy turista, mert itt ilyen elegáns urak nem szoktak ebédelni. Aztán még mit csinál itt?
− Egy diákcsoportot hoztam Exeterbe az egyetemre.
− Gondútam, hogy valami ilyen, merthogy olyan finnyás a kiejtése, - már megbocsásson. Megaztán, látom a Telegraph-ot a hóna alatt.
− Ön nem szokott Telegraph-ot olvasni?
− Hát, persze hogy nem. Tele van mindenféle furcsa szavakkal.
A nagyapám is a Daily Mirror-t szokta olvasni − nevetett rám, és felém fordította a zsíros Daily Mirror-jét. − Reggel elolvasom, délben megebédelek belőle. Így legalább saját tányéromból ebédelek. Érezze jól magát nálunk − mondta és felállt. − Majd elmondom a haveroknak, hogy egy elegáns magyar gentleman-nel ebédeltem a FISH&CHIPS-ben.
Felszólítás:
Ha az alábbi kulcsszavakhoz szeretnél további magyarázatot, értelmezést és/vagy esetet hozzátenni, ne habozzál!
● műveltségi szint >> tud − nem tud írni, olvasni; komputerrel bánni; angolul beszélni,…. stb.
● tapasztalati háttér >> kényeztetett − elhanyagolt gyerekkor; a szülők társadalmi beágyazottsága, elvárásai; a szélesebb körű család összetartása,; a család kapcsolati tőkerendszer szintvonala; az óvodák, iskolák minősége…stb.
A szülői háttér hatása a gyerek kommunikációs készségeinek fejődésére:
(A gyerekeknek nem áll módjukban dönteni)
Epizód:(Akadémiai project−adattár)
Felkerestünk egy vegyes szülői háttérrel rendelkező óvodát, ahol szívesen fogadtak bennünket. Olyan nagycsoportot választottam, amelyben a gyerekek már iskolába készültek.
Bementünk a szobájukba, és leültünk a padlóra, nehogy a termetünkkel megriasszuk őket.
− Gyerekek, a nénik és a bácsi azért jöttek, mert hallották, milyen okosak vagytok, és szeretnének beszélgetni veletek − mondta az óvó néni, és kiment a szobából.
− Mit csináltatok az elmúlt hétvégén? − Néztem körül mosolyogva, és rámutattam a velem csaknem szemben ülő fiúra. − Engem Jóska bácsinak szólítanak a barátaim. Téged hogy szólítanak a barátaid?
− Pityunak − mondta összeszorított ajakkal, mintegy jelezve, hogy mást úgy sem mond. Ülve maradt.
− Mit csináltatok szombaton?
− Ettünk.
− És még mit csináltatok?
− Ittunk − mondta egy kissé oldottabban.
− És még mit csináltatok vasárnap?
− Ebéd után ’elküttek’ moziba − mondta félreérthetetlen cinkos mosollyal.
Olybá vettem, hogy Pityuval befejezhetem a beszélgetést, mert úgysem jutunk messzire. Rámutattam egy csillogó szemű kislányra.
− Téged hogy szólítanak a barátaid?
− Engem a barátaim Pirikének szólítanak − mondta, és felugrott. − Szóval, nálunk a helyzet az, hogy csütörtökön este, vacsora után összeül a családi tanács, hogy megbeszéljük a hétvégi programot. Tetszik érteni, ugye? Az elmúlt hétvégén azt a döntést hoztuk, hogy szép színes faleveleket gyűjtünk. Nekem az volt a feladatom, hogy újságpapírt hajtogassak írólap nagyságra. Szóval, apukám mondta, hogy ez az egyik legfontosabb munka, mert ilyenekben préseljük le a leveleket. Tetszik érteni, ugye? − kérdezte, közben körülnézett, hogy mindenki hallgatja-e. − Mert aztán, az apukám megígérte, hogy a legszebb falevélről színes felvételt készíthetek az ő fényképezőgépével − mondta elsöprő lendülettel, olyan gyorsan, hogy már szinte szívta a levegőt. − Én az ő gépével színes felvételt készíthetek. De az nagyon drága ám! Bizony − húzta fel a szemöldökét és bólogatott. − Tetszik érteni, ugye?
Elbűvölt bennünket ez a végletes helyzet. Mind a két gyerek öt és fél éves.
Azt nem tudtuk megállapítani, hogy milyen genetikai örökséget hoztak magukkal, de azt igen, hogy:
Pityu ’szó-mondatokban’ beszél.
Pirike választékos szókinccsel, dramatizálva adja elő a család együttműködési tervét, amelyben döntéseket hoznak, és ő fontos szerepet játszik.
Megállapíthattuk, hogy Pirike célszerűen szervezett, szituációhoz kötött, kognitív-interaktív intellektuális légkörben él.
Feltételezhető, hogy Pirike 18 éves korában három idegen nyelven is jobban tud beszélni, mint Pityu az anyanyelvén.
Véletlen ?
A kapcsolati tőkerendszerrel kapcsolatban a megközelítés következő módjai lehetségesek.:
1. eset: kintről mész be:
Sürgősen beszélni akarsz egy sebész professzorral. Hívod a hivatalos számot.
Titkárnő: Tessék, klinika
Te: A professor úrral szeretnék beszélni.
Titkárnő: Milyen ügyben?
Te: Magánügyben.
Titkárnő: Megbeszélt időpontja van?
Te: Nincs, de…
Titkárnő: Nevet tessék mondani. Köszönöm. Ügyet tessék mondani.
Te: (Megmondod mind a kettőt. Hallod, hogy ketyerészik a komputeren.)
Titkárnő: Adja meg a hozzáféréseit.
Te: Nem lehetne…?
Titkárnő: Ha ad hozzáférést, értesíteni fogjuk. Köszönöm. (vonal megszakad.)
2. eset: bentről mész be:
Mobilon hívod a sebész professzort.
Titkárnő: A professzor úr mobilján beszélek, parancsoljon.
Te: Kezét csókolom, Ilike…
Ilike: Megismerem a hangját professzor úr. Hogy tudnék segíteni?
Te: Még ma délelőtt találkoznom kellene a professzor úrral. Én oda tudok menni.
Ilike: Tizenegyig operál a professzor úr. Utána… fél egyig szabad. Ha ez önnek jó, akkor egy friss kávéval várom. Igen, tudom: se cukor, se tej, de erős legyen − tette hozzá.
● nemi orientáltság >> domináns minden értelemben
● érzelmi tényező >> felül tud írni minden egyebet
● bizonytalansági tényező >> adott esetben két ember, az egyik művelt, a másik műveletlen ugyanolyan döntést hoz; tudatosan vagy ösztönösen.
● ideológiai-vallási elkötelezettség >> adott esetben az igen-nem döntések százalékos aránya nemzetek sorsát tudja meghatározni.
● a tévedés lehetősége és valószínűsége >> jelen van minden döntési folyamatban.
Az adott helyzet értelmezéséből adódik, hogy a döntés milyen motiváció hatására születik meg.
Látszólag triviális példák:
Ha fenn ülsz a pörgő ringlispílen, ne ugorj le, mert összetöröd magad.
Értelmezni kell, hogy a ringlispíl milyen szituációhoz van hozzárendelve.
Pl. Jó állásod van, de jobb is lehetne: maradsz >> nincs kockázat
leugrasz >> van kockázat
A szar nem a tömege, hanem felülete arányában bűzlik.
Értelmezni kell, hogy a kupac milyen szituációhoz van hozzárendelve.
Pl. Elégedetlen vagy a főnököd fiának munkájával:
nem rúgod ki >> nincs kockázat
kirúgod >> van kockázat
Nyilvánvaló, hogy a látszólagos véletlenek, egyrészt, megmaradnak véletlennek, másrészt átrendeződnek ok-okozati kölcsönhatássá.
A véletlent nem előzi meg az igen-nem elv alapján működő döntési mechanizmus.
Amikor a véletlenek átrendeződnek ok-okozati kölcsönhatássá, akkor automatikusan bekapcsol az igen-nem elv alapján működő döntési mechanizmus.
Mindenkinek megvan a maga Mi lett volna akkor, ha…? típusú kérdéssora.
Például az enyém: (1944-1963)
- Mi lett volna akkor, ha a házunkat bombatalálat érte volna?
- Mi lett volna akkor, ha játék közben összegyűjtött gránátok, aknák közül valamelyik felrobbant volna?
- Mi lett volna akkor, ha a szovjet tiszti egyenruhába öltözött vonatrabló nem nyúlt volna a pálinkás üveg után?
- Mi lett volna akkor, ha felvettek volna pesterzsébeti főreál-gimnáziumba?
- Mi lett volna akkor, ha nem mondtam volna hangosan, hogy én is teljesíteni tudom Muszka fő-sztahanovista elvtárs elért eredményeit?
- Mi lett volna akkor, ha elfogadtam volna a Lomonoszov-ösztöndíjat lakatos-tanonc koromban?
- Mi lett volna akkor, ha nem mentem volna szakérettségire, hogy angolt tanuljak?
- Mi lett volna akkor, ha 1963-ban nem indult volna angol-tagozatos osztály a Nagy Lajos gimnáziumban, Pécsett ?
A Mi lett volna akkor, ha…? típusú kérdéseket akkor tudja megérteni, ha olvasta a Mezítlábtól az angol jogtudományig című könyvemet. Ha nem tudja megszerezni, írjon<< jozsefbognar57@gmail.com >> címre.
Ha Ön szeretne hasonló kérdéseket feltenni Az angol nyelvtudás helyzete Magyarországon témával kapcsolatban, akkor kattintson ide:
bognarjoe.page.tl/Az-angol-nyelvtud%E1s-helyzete-.--.--.-.htm